Humanoid Földlakó "megfázása", vagy kétoldali ember-munkaundoritisze?

Egyszer, régen, egy messzi-messzi Földgalaxisban Tixi humanoid Földlakó egy Földi nap az emberdolgozdában, ahol nagyon szeretett dolgozni, azt érezte, hogy, az embernyelv használatával: „valami bujkál benne”. 

Nem akarta, hogy elfajuljon ez a tünetbujkálás, nem akart beteget jelenteni, nem akart még több vagy még kellemetlenebb embertesti jelzést; ezért rögtön elkezdte rá használni az általa ismert kvantumpaskolást (az asztalánál ülve). Mégpedig azokkal az embertesti érzetekkel, amiket észrevett magán:

„Annak ellenére, hogy gyenge vagyok és fáj a torkom, mégis elfogadom magamat.” 

Tixi "megfázása" valójában
munkaundor volt, és sikerült
életbarát módon megoldania
Egy kvantumpaskolós kör után elkezdett folyni az emberorra és olyan emberérzése-gondolata jött elő, hogy haza akar menni a humanoid Földbázisukra, nem akar dolgozni. Erre folytatta a kvantumpaskolást:

„Bár haza akarok menni, nem akarok dolgozni, mégis elfogadom magamat.”

Amikor erre is kvantumpaskolt egy kört, elkezdett izzadni az embertestén. Olyan érzése támadt, mintha 10 Földi perc alatt átment volna 2 Földi napi embertesti önhelyreállító szakaszon, és sokkal jobban lett, nem betegedett le. (Azok a fránya emberevő mikrobák most is elvesztették a harcot a humanoid Földlakó-immunrendszerével szemben...)

 

 (Az itt olvasható történetek mesék a humanoid Földlakó kvantumdimenzióból; a szereplők és az események emberi valósággal való bármiféle hasonlósága pusztán a tünetelnyomó tudormányos véletlen egybeesés műve.)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Beteg emberfül kezelése az embertalptól indítva, hővezetéken keresztül?

Csúnya ugató köhögés feloldódásának kísérése humanoid Földlakógyereknél

A négylábú nyávogós öreglény és a tünetelnyomó félrekezelős elmúlásterjesztő